Vid�mpark

                Kiny�lt az ajt�. Alida majdhogynem bezuhant a szob�j�ba. �gy �rezte nem tud tov�bb �llni, lefek�dt az �gy�ra. Megpr�b�lta ledobni mag�r�l a sz�p, utcai ruh�kat, de mire megmozdult volna, �ntudatlan �lomba mer�lt. F�radts�g�t azonban tudatalatt is �rezte, semmi m�sra nem v�gyott, csak valami pihentet�re. Ne akart t�bbet gondolkodni...

                Feln�zett. Feje f�l�tt kivil�g�tott felirat pisl�kolt, n�h�ny bet�je s�t�ten meredt el�re sejtelmes hangulatot k�lcs�n�zve az am�gy is balj�s est�nek. Nem volt k�d, de a s�r�, p�r�s leveg� cs�p�s hideget hozott, �s elmosta a t�voli form�kat. A feliratot az�rt el tudta olvasni: Vid�mpark. A neonf�nyek csillogtak a p�r�s leveg�ben �s elvak�tott�k. Elfordult, de a hi�nyos bet�k tov�bbra is ott k�s�rtettek retin�j�n.

                „Hogy ker�lhetett ide?” – t�prengett, de r�gt�n esz�be jutott: elj�tt, hogy kikapcsol�djon. Csak �ppen olyan f�radt, hogy nem tudja felid�zni az ideutat.

                Bel�pett a kit�rt kapusz�rnyak k�z�tt, �s k�r�ln�zett. F�lhom�ly uralkodott bent, �s mintha fallal v�lasztott�k volna el, a kinti sz�rk�let f�nyeib�l semmi sem jutott be. A l�mp�k egym�st�l t�vol voltak, maguk k�r�l halv�nyan l�tni engedtek, de k�z�tt�k csak a s�t�ts�g terpeszkedett. M�g sosem l�tta este a vid�mparkot, �s kicsit furcs�n hatott r�. V�gigsuhant agy�n, hogy a vid�mpark nincs is nyitva este, f�leg nem �sz v�g�n, de mire tudatosodott benne a gondolat, m�r el is t�nt. Mintha valami er� elhessegette volna a balj�s �rz�seket. Egyszer�en nem eml�kezett arra, amit n�h�ny m�sodperce gondolt! „Biztos a f�radts�g!”

                Egy lelket sem l�tott. Elindult, egyenesen el�re a s�t�tbe, nem tudta hov� megy. Lassan egy �gbe mered� szerkezet rajzol�dott ki el�tte; a hull�mvas�t. K�zelebb ment. A kocsik b�k�sen pihentek, csend volt. Egyed�l egy k�zeli hangsz�r�b�l �radt valamif�le recseg� zaj. H�trafordult, de ekkor a kocsik fel�l hallott valamit, �s visszan�zett. Hirtelen elindult a hull�mvas�t. Egyre gyorsabban ment, majd beleveszett a f�lhom�lyba. K�zelebb ment a s�nekhez �s ekkor �jra megjelent a szerelv�ny, az ellenkez� ir�nyb�l. „Hiszen most ment el!” – gondolta, de r�gt�n el is felejtette. K�s�rt�st �rzett, hogy bele�lj�n. De ekkor, nem sokkal od�bb megl�tott egy f�lk�t. Az ajt� nyitva volt. Alida k�zelebb ment �s ben�zett. Egy kapcsol�t�bl�t l�tott n�h�ny karral �s visszajelz� f�nyekkel. A kocsik �jra elindultak. Odakapta a fej�t, majd visszan�zett. A kapcsol�k m�s �ll�sban voltak. �jra k�r�ln�zett, de senkit sem l�tott. Nem �rtette mi t�rt�nik, de egy�ltal�n nem tartotta furcs�nak. �jra elindult. Ahogy lassan s�t�lt a s�t�tben egy �rz�s kezdett elhatalmasodni rajta: valaki figyeli. Egyetlen ember sem volt a k�zel�ben, m�gis mag�n �rezte a tekintetet, �s ett�l megijedt. Ez volt az els� alkalom, hogy f�lt, mi�ta idej�tt. Fojtogatta a s�r�s, el akart futni, de csak s�t�lt tov�bb a s�t�tben. Mintha fel akarna �bredni, de valami nem engedn�. Hadakozott saj�t mag�val. Tomp�n meg�rezte a bajt, hogy valami itt nincs rendben, de mintha ittas lenne, nem tudta meg�rteni. Egy dolgot viszont �rzett: f�lt, egyre jobban rettegett, de nem tudta mit�l. Sz�rre�lisnak, groteszknek �rezte k�rnyezet�t, de m�gis term�szetesnek hatott.

                Morg�st hallott a h�ta m�g�tt. Nem emberi, nem �llati, valami k�s�rteties... Megfordult, �s egy hatalmas kuty�val n�zett farkasszemet. P�nik fogta el, de kezdett kitisztulni az agya. Fut�snak eredt, a kutya �ld�z�be vette. �gy �rezte �r�k �ta fut, �s az �llat egyre k�zelebb van. Alida csak szaladt tov�bb, nem n�zett vissza. A kij�rat fel� tartott, de az mintha el�le menek�lne. Tudta merre van �s azt is, hogy r�g el kellett volna �rnie, de csak s�t�tet l�tott maga el�tt.

                Nem b�rt tov�bb futni. T�rd�re t�maszkodott, zih�lva szedte a leveg�t, �s n�h�ny m�sodpercig semmire nem tudott figyelni. Nem hallotta sehol a kuty�t. Mikor v�gre megnyugodott, feln�zett. Hatalmas vicsorg� fogak meredtek r�. A kutya ott �llt el�tte ugr�sra k�szen, de habozott. A l�ny �sszeh�zta mag�t, �s ord�tott. Nem n�zett arra, nem akarta l�tni, mintha ett�l minden megold�dna. De a kutya nem ugrott.

   - Meghalt! – sz�l�totta meg egy hang. Alida feln�zett. Egy k�z�pkor� f�rfi �llt f�l�tte, pisztollyal a kez�ben. A l�ny csak b�mult, nem �rtette az eg�szet.

   - Lel�ttem. – k�z�lte a f�rfi k�z�ny�s hangon. Alida nem hallotta a l�v�st. Pont akkor ord�tott – gondolta. K�r�ln�zett, de sehol sem l�tta a tetemet.

   - �s... most hol van? – k�rdezte v�g�l.

   - Elment. – A l�ny elfogadta a magyar�zatot. Valahogy hely�nval�nak t�nt.

   - Ki vagy? – k�rdezte.

   - A nevem... a nevem... Christopher.

   - �n Alida vagyok. – a f�rfi b�lintott. – Hogy ker�lsz ide?

   - Nem tudom. Minden este itt vagyok.

   - Mi�rt van n�lad pisztoly? – Alida kezdte furcs�nak tal�lni a f�rfit.

   - Nem tudom. Ma idej�ttem �s n�lam volt.

Hossz� csend k�vetkezett. Alida sz�m�ra kezdett vil�goss� v�lni, hogy nem norm�lis, ami itt t�rt�nik. De az apr� furcsas�gok fel sem t�ntek. Christopher csak �llt csendben �s a messzes�gbe b�mult.

   - Mi ez a hely? – k�rdezte a l�ny.

   - Vid�mpark. – A f�rfi �gy t�nt, mintha furcs�lln� a k�rd�st.

   - Egy vid�mpark nem ilyen! – k�z�lte Alida inger�lten.

   - Lehet.

   - Hol a kij�rat?

   - Nem tudom. �n mindig onnan j�v�k, de kifele... – elhallgatott. – �n innen nem szoktam kimenni! – Az arc�n a vil�goss�g egy szikr�ja futott �t. Alida nem sz�lt. „Ez az ember �r�lt!” – gondolta. De saj�t mag�t is annak �rezte. Hiszen � sem �rt semmit.

   - Mit keresett itt az a kutya? – k�rdezte Alida.

   - Meg akart �lni. – v�laszolt Christopher k�z�mb�sen.

   - Mi�rt?

   - Nem tudom. Itt csak meghalni lehet. El�bb ut�bb itt mindenki meghal.

   - Mindenki? Vannak itt m�sok is? – csod�lkozott a l�ny.

   - Voltak. Mindenkiben �l egy gyerek. Egy gyermek, aki ki akar pr�b�lni mindent. Van, aki fel�l a hull�mvas�tra...

   - �n is voltam ott! – szak�totta f�lbe Alida. A f�rfi r�n�zett, �s kital�lta a gondolat�t.

   - Nem ugyanaz volt. Sohasem j�n vissza. Olyan, mint az �ri�sker�k. Csak visz f�lfele, de soha nem hoz vissza.

   - Ezeket honnan tudod?

   - �rzem. Ezen a helyen a legfontosabb az �rz�s. Ha �rzel valamit, �s tudod mi az, te nyert�l. Csak az �rzelmeid vannak a te oldaladon. De azok�rt k�zdeni kell. Itt minden a k�zdelemr�l sz�l.

   - Ki ellen kell k�zdeni?

   - Magad ellen. Itt minden f�lelmed val�ra v�lik. Ha nem �llt�l volna meg a kutya meg�l. De szemben�zt�l a hal�llal, �s megmenek�lt�l...

   - De te mentett�l meg! – v�gott k�zbe Alida.

   - Te h�vt�l. Itt senki nem akar meghalni, de te belet�r�dt�l. A hal�l el�l futott�l, majd szemben�zt�l vele. Nem azt tetted, amir�l eddig azt hitted helyes, hanem azt, amit helyesnek �rezt�l akkor. – A l�ny elgondolkodott. Nem �rtette az eg�szet, de �gy �rezte nem is kell. Tal�n ez a hely nem a meg�rt�sr�l, hanem a megismer�sr�l sz�l.

   - Nekem mennem kell. – sz�lt a f�rfi.

   - Hov�?

   - Nem tudom.

   - Tal�lkozunk m�g?

   - Tal�n. Ha visszaj�ssz... – A f�rfi el�h�zott valamit a kab�tj�b�l. Egy k�s volt n�la. Megfogta Alida kez�t, �s a peng�t v�gigh�zta a tenyer�n. A l�ny �sszerezzent, mikor a meleg v�r el�nt�tte a kez�t. De nem �rzett semmit, ink�bb a l�tv�ny borzasztotta. K�rd�n n�zett a f�rfira.

   - Ha visszaj�ssz, v�rezni kezd. Akkor ismerd meg a f�jdalmat, �s �n foglak bek�t�zni! Ha nem ismered fel az �rz�st, elv�rzel �s meghalsz. – Alida teljesen nyugodt maradt a kijelent�sre.

   - Az �ri�sker�k arra van. – k�z�lte szok�sos k�z�mb�s hangj�n a f�rfi. – Karj�t kiny�jtotta, �s bizonytalanul k�rbehordozta, majd Alida m�g� mutatva meg�ll�totta. A l�ny h�tran�zett. „Mit akart ezzel mondani?” – k�rdezte mag�t�l. Semmit sem l�tott. Visszafordult, de a f�rfi elt�nt. Egy�ltal�n nem lep�d�tt meg. Lassan �gy �rezte, nem b�r meg�llni a l�b�n. Ekkor elhom�lyosodott a l�t�sa, majd �sszeesett...

                Kinyitotta a szem�t. A szob�j�ban fek�dt ruh�ban. Fel�lt �s kin�zett az ablakon; reggel volt. Eml�kezett, hogy holtf�radtan j�tt haza, �s led�lt. �taludt egy �jszak�t, de semmivel sem �rezte mag�t kipihentebbnek. Nem �rtette...

                A busz elhaladt a vid�mpark el�tt. Alida f�lig aludt, de hirtelen felpattant a szeme. N�zte a feliratot, megbabon�zva. �resen �llt a park; bez�rt�k t�lire. Valahogyan mag��nak �rezte ezt a helyet, de nem tudta mi�rt. Ahogy a park t�volodott, a l�ny visszan�zett. Kezeit az ablakhoz nyomta, de belenyilallt a f�jdalom. R�n�zett: egy hossz� heg futott v�gig tenyer�n. Hi�ba er�lk�d�tt, nem eml�kezett, hogyan szerezte.

�rz�keid birodalma,

�let, s hal�l nemes harca,

Hol az akarat nem te vagy,

Tud�sod itt cserbenhagy.

Kifordult vil�g �rz�se,

Val�s l�ted eml�ke,

F�lelmed most t�ged kerget,

Akaratod idegen szerzet.

Tanuld meg uralni magadat,

�rezd azt, mit nem szabad,

Tudd’ mikor mit kell tenned,

Az �szt�n mindig ott �l benned!

                -�breszd fel, �s mentsd meg lelked!

K�rp�ti Bal�zs

2003. december 4.